Zebrasávos sügér - Amatitlania nigrofasciata
Zebrasávos sügér - Amatitlania nigrofasciata
Magyar név: Zebrasávos sügér
Tudományos név: Amatitlania nigrofasciata
Természetes élőhely: Közép-Amerika, Guatemalától Nyugat-Panamáig
Méret: 12 cm
Viselkedés:erősen territoriális
Táplálkozás: mindenevő
Minimális akváriumméret: 200 liter
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6-8
Keménység: 10-20 nk°
Várható életkor: 8-10 év
Egyéb nevek: Heros nigrofasciatus,Cichlasoma nigrofasciatum, zebrasügér
Az egyik legszívósabb és legkönnyebben szaporítható sügérfaj. A vízparaméterekre nem kényes, középkemény csapvízben jól tartható. Ennek ellenére kezdőknek csak akkor ajánlott faj, ha megelégszenek egyetlen pár tartásával. Ahogy elérik az ivarérettséget, a zebrasávos sügérek párt választanak, és territoriálissá válnak. Elfoglalt területükről minden más halat elüldöznek, különösen szaporodási időben. Ezért csak nagyméretű akváriumban lehet őket társítani, és csak nagyobb méretű, masszív halakkal.
Többféle pigmenthiányos tenyészváltozata is létezik, ezek színe a teljesen fehértől a halvány aranyszín sávosig terjed.
Élettér: Mivel amerikai sügér, így az akváriumát dekorálhatjuk faágakkal is a kövek mellett. A növényeket általában nem bántja, viszont a talajt gyakran átrendezi, ezért érdemesebb strapabíró növényeket választani.
Táplálkozás: A természetes tápláléka főleg apró állatokból áll, de valamennyi növényi anyagot is fogyaszt. A gyári tápokat gond nélkül elfogadja, de a fagyasztottat és az élőt meghálálja.
Szaporodás: A nemeket ivarérés után lehet megkülönböztetni. A nőstények testén és úszóin több-kevesebb aranyszínű rész található, de ez hiányozhat is. A hal színe hangulatától és egészségétől függően is változik. A hímek nagyobbra nőnek, idősebb korukra a hátúszó és a hasúszó vége kihegyesedik. Egyes példányoknak zsíros púp fejlődik a homlokán. Iváskor mindkét nem színe élénkebb lesz, a hímek ilyenkor sötétebbek.
Ha egy pár jól érzi magát, akkor szaporodni is fog. Gondos szűlők, társas akváriumban is megvédik az ivadékaikat, ilyenkor különösen agresszívak a többi hallal szemben. Érdekes élmény megfigyelni a szaporodásukat, viszont később könnyen teherré válnak az ivadékok. Amint elérik a másfél centis méretet, a szülők elüldözik őket, ha van hová. Kis akváriumban addig kergetik a fiatalokat, amíg el nem pusztulnak, ezért el kell őket különíteni. Sajnos sokkal szaporább faj, mint amennyi utódra kereslet lenne, általában még ingyen sem kellenek senkinek.
Az ivás első jele, hogy a pár színe felélénkül. A nőstény kiválaszt egy helyet, amit gondosan megtisztít. Az udvarlás után akár 300 ikrát is lerakhat. A nőstény vigyáz az ikrákra és az ivadékokra, a hím közben a betolakodókat kergeti el. Ilyenkor még a halhálót vagy az ember kezét is képes megtámadni. Az ikrák 3-4 nap után kelnek ki. Ezután az ivadékokat a szülők áttelepítik egy gödörbe. Pár napig tart, amíg a szikzacskó felszívódik és úszni kezd az ivadék, ezután kezdenek táplálékot keresni. Ha fel szeretnénk nevelni az összeset, érdemes artemiával, kandiccsal etetni őket, de mindenféle külön etetés nélkül is felnő az ivadékok egy része.
