2016.01.08 07:49

Miért átlátszó az üvegharcsa?

 

 

Fantasztikus lények birodalma az akvárium. Sok lakójának - ha nem mindnek - van valami érdekessége, különleges mondanivalója vagy éppen titka. Mind között az egyik legkülönösebb lény az indiai üvegharcsa. Már a neve hallatán is felkapja a fejét egy laikus; hogy lehet egy hal üvegből? 
Hát, ha nincs is üvegből, azért döbbenetesen üvegszerű a teste, szinte törékenynek tűnik.

Különleges szellemszerű lény a halak világában, mindig csapatban jár, jellegzetes nyugtalan kígyózó úszással naphosszat bolyonganak, keresgélnek a felszín közelében.
Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: hogy lettek ezek a halak ilyen valószínűtlenül átlátszóak?
Talán ez is a mimikri egy formája. A harcsafélék egyébként is nagyok ebben. Az Ancistrusok, Plecostomusok és még sok más fajuk hazájukban a köves, algás folyómedreken szinte eltűnnek, beleolvadnak az aljzatba. Az üvegharcsa nem fenéklakó, ő egy nyíltvízi hal, nincs mibe beleolvadnia, ezért aztán számára talán ez a legjobb megoldás. Persze kérdés, hogy valóban jól rejt-e ez az üvegszerűen átlátszó test? Mert ahogy mi látjuk őt, úgy a leselkedő ragadozók is észreveszik. Akkor pedig mi értelme van ennek a kétes értékű álcázásnak?
Az álcázás sem az állatoknál, sem a katonaságnál nem jelent tökéletes láthatatlanságot. Ha a támadó odafigyel arra, amit lát akkor a legjobb álca is előbb-utóbb lebukik. Na de melyik támadó közeledik úgy, hogy közben minden útjába kerülő dolgot analizál? A támadó katona nem vizsgálja sorra, melyik szalmakazalnak van szeme és ezzel végzetes előnyt ad a védekezőnek. 

Sokat számít, hogy esik a fény az üvegharcsára. Az egyik hátsó példány valóban átlátszó. Így már gondot okozhat a kígyófejű halnak.

 A ragadozó állat pedig - például egy kígyófejű hal az üvegharcsa életteréből- csak arra törekszik, hogy sürgősen jóllakjon. Ezért ráveti vagy utána veti magát minden olyan formájú, mozgású lénynek, amit zsákmányként tud azonosítani. A kígyófejű hal egészen biztosan észreveszi az üvegharcsákat és vadul rá veti magát a csapatra, üldözi őket a vízinövények sűrűjében, de a menekülő ficánkoló átlátszó testek körvonalai esetleg időnként eltűnnek a szeme elől, nehezen kivehetővé válnak és ez egy pillanatra elbizonytalanítja. Ez az egy pillanat évszázezredekkel beszorozva már komoly evolúciós előnyt jelenthet az üvegtestű példányoknak. Ez már elég lehet, hogy megmaradjanak az ez irányba ható mutációk és kialakuljon az üvegtestű hal.
Illetve, hogy a korral ne tűnjenek el, mert a halak ivadékai nagyrészt üvegtestűek. A díszhal tenyésztők sok hal ivadékát alig találják meg a szaporító medencében, mert nem csak kicsik de ráadásul teljesen átlátszóak. A neonhal és sok characidae, pontylazac-féle függeszkedő ivadékai úgy néznek ki, mint apró üveg tűk a falon vagy a növényeken.

Üvegtestű tengeri gébek a Vörös-tengerből.

Az ivadékok rejtőzködését ez az átlátszóság nyilvánvalóan jól szolgálja, és nem mindegyik hal mond le róla azonnal a lárva stádium után, mint a neonhal. Az európai angolna ivadékai, melynek valahol a Sargasso-tengerben keltek ki az ikrából, lassan vándorolnak az Atlanti óceánon át Európa felé. Közben több üvegszerűen átlátszó lárva stádiumon is átmennek, de még a partokhoz megérkező kb.10 centis példányok is áttetszőek, a halászok ezeket üvegangolnának nevezik.
Talán az üvegharcsa is ilyen, a lárvakori átlátszóságát megőrzött alak, akinek megérte ezt megtartani.
Minden esetre az átlátszóságnak vannak veszélyei is meg korlátai is. 
Veszélyes lehet a fénnyel együtt a szövetek közé akadálytalanul behatoló UV sugárzás. Ez persze inkább csak a szárazföldön élőkre fenyegető veszély, talán épp ezért van, hogy a szárazföldön, egy- két rovartól és pár gerincestől eltekintve nem élnek üvegtestű állatok. 
 

A kevés átlátszó szárazföldi fajok egyike.

Napfényes vizekben élő állatokra  a víz alatt is veszélyes lehet a sugárzás. Talán ezért vannak az üvegharcsa zsigerei ezüstösen pigmentált „zacskóban”? Más vélemények szerint inkább azért, mert amúgy sem lehet a bélrendszer meg a fej átlátszó. A bél azért nem, mert úgyis lebukna, mivel olyasmit emészt, ami nem átlátszó, mint a hal izomzata. A fej meg azért nem, mert ott van a szem, aminek lényege, hogy elnyelje a fényt és ne áteressze.

 

Az üvegharcsa titkai közül azonban ezek a kisebbek. 

Miközben az akvárium előtt bámuljuk ezeket az élő röntgenképeket, egyre erősödik az emberben valami bosszantó kis gyanú: itt valami nincs rendben. 
Az odáig rendben valónak látszik, hogy a hal testének nagyobbik része nem pigmentált. Nem képeznek fekete réteget a bőre alatt a melanofórák, mint a black mollinál, és egyáltalán, mintha minden színtest hiányozna belőle, amelyekből pedig igen nagy bőség van a többi akváriumi halunkban. De vannak halak, melyekből szintén hiányoznak a színtestek. A mexikói barlangi vaklazac, amelyik nagy ritkán az akvarista piacon is feltűnik közismert példája ennek. Ez a hal teljesen színtelen, de nem átlátszó. De hát, hogy is lehetnének átlátszóak?
Átlátszó valami, ha a fény akadálytalanul átmegy rajta. Már akkor sem akadálytalan az áthatolás, ha valami miatt fénytörést szenved a fénysugár. A meleg levegőt remegni látjuk az út fölött, mert más a fénytörése, mint a hidegebb levegőnek. A vízben is meglátjuk a sósabb rétegeket, mert ennek is más a fénytörése.

Mit láthat mindebből a gyanútlan áldozat a tenger mélyén?

Az élőlényeket alkotó szerves anyagok, hacsak nincs bennük valamilyen pigment, akkor átengedik a fényt, de szintén megtörik a szervesanyag struktúrájától és anyagától függően. A hajszál, ha az idő előrehaladtával elpusztulnak benne a színanyagok nem lesz átlátszó, mert ugyan a fény áthatol rajta, de számtalanszor megtörik, ezért ősznek látjuk. A halak teste lehet pigment nélküli, de nem struktúra nélküli. A sejtek a szövetek szerkezeti felépítése a sok eltérő fénytörő képességű membrán, az eltérő fénytörő képességű alkotó elemek, a fehérjék, zsírok mind más és más fénytörésűek, aminek a végeredménye a test fehér színe.
Fehér és nem átlátszó. Mitől átlátszó mégis az üvegharcsa?

Az már bizonyosnak látszik, hogy az átlátszóság előnye elsősorban a nem túl nagytestű állatoknak adatik meg. Üvegtestű akváriumi állataink- üvegharcsa, indiai üvegsügér, üveggarnéla- valóban nem túl vastag akadályt képeznek a fény útjában. Az üvegtestű állatok melyek túlnyomó többsége az óceánok nyílt vizeiben él, szintén eléggé kicsi lények, és ahogy csökken a fajok mérete úgy nő a fajok száma. Ez könnyen érthető, a mikroszkópikus méretek világában már az a kivétel, ha valaki színes. A papucsállatka szintén átlátszó a mikroszkóp alatt. Ezt az egysejtűt némely díszhal tenyésztő külön tenyészti is, mert a legkisebb halivadékoknak jó indító eledel. A papucsállatkás üvegben azonban már az egyébként átlátszó egysejtűek tömege sem átlátszó, hanem opálos fehér. Az üvegharcsa izomzatában messze több sejt van, mint bármelyik papucsállatka tenyészetben az izomrostok mégis átlátszóak. Itt többről van szó, mint, hogy vékony kis állat az üvegharcsa! Nyilvánvalóan testi szövetei minőségében van a dolog nyitja. De hogyan? Ugyan azokból az alapanyagokból épül fel, mint bármely más hal, sejtjeinek, szöveteinek struktúrája, testfelépítése is alapjaiban olyan, mint más halé, a fényt mégsem ugyan úgy töri, mint más halak teste.

Erre legalább van magyarázat. Egy angol állatkertben üvegből készítettek csigaházat a remeteráknak.

A kutatóknak mélyre kell ásni a válaszért, le kell menniük a sejtépítő anyagok szintjére.
A sejt minden alapanyaga átereszti a fényt, a fehérjék egészen jól, amit a tojás fehérjénél naponta ellenőrizhetnek a háziasszonyok. A bajok inkább a hullámos sejthártyákkal és sejt organellumokkal (endoplazmatikus retikulum, Golgi- készülék, mitokondrium), lippid cseppekkel van, melyek erősen törik a fényt. Most ott tartanak a szakemberek, hogy az üvegtestű állatokban ezek a formált anyag részek talán olyan kis méretben, olyan kis helyre koncentráltan vannak jelen, amely már nem okoz fénytörést. Lehet. Sajnos nem sok eddig alaposabban vizsgált szövetféleség van, amelyik üvegszerűen átlátszó, egyedül a szem szaruhártyája. Ott sem értik kielégítően a mechanizmust.
Mindenestre a kutatók maguk is elismerik, hogy biztos magyarázatuk nincs a jelenségre, a titkát továbbra is megtartja magának az üvegharcsa.