2016.01.08 07:46

Az akváriumi növények hőigénye

 

A Rotala macranda ilyen szép színezetet csak sok fényben és magas hőmérsékleten mutat. 26-30 fok az optimális hőmérséklet számára.

Milyen melegben tartsuk akváriumi növényeinket? A hőmérsékletnek,- mint minden növénynél- biztosan az ő életükben is fontos szerepe van. Ez nyilvánvaló, mégis felmerül a kérdés minek ezzel foglalkozni mikor gyakorlatilag minden akváriumot fűtenek az akvaristák?  Ha megkérdezzük a boltba látogatókat hány fokos az akváriumuk vize, akkor 23 és 27 fok közötti értékeket hallhatunk. Alig van akvarista, aki ettől eltérő hőfokot tartana, nem is nagyon tehetik, hiszen a halaink többsége is ebben a tartományban érzi jól magát.
Mégis érdemes a növények hőigényét megvizsgálni, mert egyrészt megtudhatjuk, miért nem maradnak meg egyes növények az akváriumunkban másrészt a növény és a hőmérséklet kapcsolata meglehetősen izgalmas, az akváriumban többnyire rejtve maradó oldalát tárja fel akváriumi növényeink életének.

Minden élőlény árgus szemekkel figyeli a hőmérőt, ha van szeme, ha nincs. Hőmérője viszont mindegyiknek van, vagy hőérzékelő idegsejtek vagy a változó anyagcsere folyamataik formájában. Az élőlények számára a hőmérséklet létkérdés. Míg az állatok egy része vagy fűt magának, mint a melegvérűek, vagy elviselhető hőfokú helyet keres magának ha veszélyessé kezd válni a környezete hőmérséklete, a növények számára az egyetlen lehetőség az alkalmazkodás az adott hőmérséklethez, ott ahol vannak.

A Sagittaria subulata az alacsony hőigényű növények közé tartozik.

Az élővilág képét leginkább éppen a hőmérséklethez alkalmazkodás alakítja, így alakulnak ki a jellegzetes sarki, mérsékeltövi, vagy trópusi életközösségek bennük az egyes fajokkal melyeknek határozott igényük van környezetük hőmérsékletével szemben.
Akváriumi növényeink nagyon különböző klímájú területekről származnak, nem csoda, hogy hőigényük is eltérő. 
A mérsékelt égövi fajok, így a hazánkban élők is az év folyamán szélsőséges hőmérsékleteknek vannak kitéve.
A sekély pocsolyákban, állóvizekben élők nyáron pont olyan meleg vizekben élnek, mint a legmelegigényesebb trópusi vízinövények, tavasszal, ősszel viszont meglehetősen hideg, 5-10 fokos vizekben is jól fejlődnek. Tulajdonképpen ennél még szélesebb hőmérsékleti skálán életképesek, hiszen áttelelő szerveik, az iszapban áttelelő szárrészeik vagy az áttelelésre specializálódott hajtásaik- az úgynevezett hibernákulumaik- fagypont körüli hőmérsékleten is lehetővé teszik túlélésüket. A sokszor nagyon szép, mérsékelt égövi vízinövények számára ezek a hőmérsékleti szélsőértékek nem nyűgnek számítanak, hanem létszükségletnek, amit megkövetelnek az akváriumban is. Ezt nem kaphatják meg trópusi akváriumainkban ezért, minden növénykedvelő nagy bánatára, ők hiányoznak akváriumainkból.

Hygrophila polysperma. Trópusi növény létére széles hőmérsékleti skálán életképes.

Más fajok, ha fagyos vizekkel nem is kell számolniuk, mégis a hűvösebb vizeket kedvelik, mint például a Vallisneria spiralis. Igaz, hogy a melegebb, szubtrópusi- mediterrán tájakon él de mindig folyó vizekben vagy állóvizek mélyebb rétegeiben ahol az átlaghőmérséklet a klímaterület jellemző hőmérsékleténél alacsonyabb. 
A Vallisneria spiralis az első akváriumi növényeink között volt, még azokból az időkből mikor az akvaristák nem tudták fűteni a medencéiket. Egyszer egy gyár irodaépületében jártam. Tél volt, a lépcsőházuk meglehetősen hideg volt, nem tudom hány fok lehetett, de nem kívánkozott le rólam a kabát. Nagyot néztem mikor az egyik lépcsőfordulóban egy nagy akváriummal találkoztam, sűrűn benőve Vallisneriával. Ilyen szép, egészséges állományt még soha nem láttam. Kerestem a fűtőtestet a medencében, de nem találtam. Mintha találkoztam volna egy medencével az akvarisztika őskorából, és milyen szép volt!

A trópusi növények meleg igényesek, ez köztudott. Az akváriumokban is akkor tudtak elterjedni mikor megoldódott a megbízható medence fűtés technikai problémája, úgy a múlt század legelején.
De a trópusokon is vannak évszakok és így komoly hőmérséklet különbségek. 
A Hygrophilák akváriumi képviselői kétalakú mocsári növények, melyeknek vízalatti formái hazájukban nyáron a meleg időszakban fejlődnek ki. A Hygrophila difformis szép, sallangos levelű vízalatti hajtásai csak nagyon meleg, 27 fok fölötti vizekben fejlesztenek szép sallangos leveleket. Akváriumban is ilyen meleget kívánnak. 
Vízfölötti hajtásai viszont, amelyek az ottani télen fejlődnek sokkal hidegebbet is elviselnek. Ha a vízfölötti hajtások kerülnek 27 fok alatti akváriumba, akkor ugyan átalakulnak és vízalatti  leveleket hoznak, de azok nem lesznek a jellegzetes sallangos levelek és az egész növény növekedése gyenge marad, majd rövidesen elpusztul.

A növények hőigényét nem lehet egy számmal megadni. Fejlődésük során találkozhatnak melegebb és hidegebb évszakokkal az egyes fejlődési szakaszok hőigénye is eltérő lehet, amit termesztésüknél figyelembe kell venni.

A hőigény nem egy szám a hőmérőn, hanem egy görbe, egy Gauss görbe. A görbe csúcsa körül van az a sáv ahol a növény a legjobban érzi magát, a csúcstól távolodva egyre kevésbé alkalmas a hőmérséklet a növény életéhez. Ez egybevág a mindennapi tapasztalattal, miszerint minden növény meglehetősen széles hőmérsékleti tartományban életképes de ezen belül van egy optimális tartomány. Ha ilyen optimális hőmérsékletű helyen fejlődik, akkor van esélye, hogy helyet harcoljon ki magának az ökoszisztémában, ha egyébként más élettényezők ezt lehetővé teszik, például a fényviszonyok. Ha a hőmérsékleti tűrőképessége határán kell élnie, akkor hiába optimális minden élettényező, a növény versenyképessége csökken, és előbb utóbb eltűnik az adott ökoszisztémából.

Meleg, jól megvilágított trópusi akváriumok dísze a Myriophyllum aquaticum, de DNS spiráljaiba gubancolódva váratlan képességek rejtőznek…

Az akvaristáknak mégiscsak az a legfőbb kérdés, milyen hőfokon tartsák növényeiket.
Az eddigiekből látható, hogy egy számot megadni kevés. Egy tartományt kell meghatározni az optimális és a szélső értékekkel. Ha ilyen szempontok szerint készítünk egy táblázatot az már nagyon jól használható, de még ekkor is tudni kell milyen nézőpontból készült a táblázat. 
Ha egy ökológus a természetben tett sétája során valahol az indiai Himalája lábánál egy vékony jéghártyába fagyott Hygrophila polyspermát talál akkor ő a növény hidegtűrését fagypont közelébe teszi. Fog találkozni olyan rizsföldekkel is ahol a sekély víz 40 fok közelébe melegszik a nyári forróságban és mégis él benne a Hygrophila.
A kertész, aki ezt a növényt termeli talán szintén látott már ilyen szélsőséges viszonyok közt is megélő Hygrophilát, de ő úgy gondolja, hogy ez olyan ritka eset, ami az ő gyakorlatában nem nagyon fordul elő, ellenben nem ritka, hogy üvegházában 12 fokon is eléldegél a növény és 35 fokon sem megy tönkre. Az ő táblázatában tehát más szélső értékek fognak szerepelni. És megint más az akvaristáé. Ő 20 fok alá csak kivételes esetben engedi hűlni az akváriumát,- például mert Tanichtist tart- és 30 fok fölé is csak akkor megy a vize ha nem tud mit csinálni, mert például olyan kánikula van. Különösen nagy eltérések lehetnek az optimális hőfok terén. Az akváriumi növények túlnyomó többsége vagy kitartó vagy kétéltű mocsári növény. Ezeknél a növényeknél a víz alatti és a víz fölötti hőigény néha nagyon különböző lehet. De a valódi vízinövények- Cabomba, Elodea, Barclaya stb.- optimális hőigénye is lényegesen különbözik a természetes optimumtól. A természetben majdnem mindig erősebb fényintenzitás mellett élnek a vízinövények, ez pedig magasabb hőmérsékletet is jelent. Kevesebb fényen- ami az akváriumban természetes- ugyan ilyen magas hőfokon a növény megnyúlik és előbb-utóbb tönkre megy.

…Trópusi Amerikából indulva mára már jobban elterjedt a föld szubtrópusi, sőt mérsékelt égövi területein ahol egész komoly fagyokat is elvisel.

Az akvarista megállapítása tehát megint másként fog kinézni ugyan arról a növényről.
Melyik értékesebb az akvaristának? Azt gondolhatnánk, hogy az akváriumi megfigyelések. Csakhogy az akváriumban egy nagyon szűk hőmérsékleti sávban ismerhetjük meg növényeink reakcióit. Ha csak ebből indulunk ki, semmit sem tudhatunk meg arról, hogy akváriumi növényeink milyen képességekkel rendelkeznek. Márpedig, hogy a megfelelő növényt tudjuk kiválasztani, és azt megfelelően tudjuk gondozni ahhoz a benne rejlő genetikai lehetőségeket minél alaposabban fel kell tárni.
Az akváriumi növények megfelelő gondozása nem azt jelenti, hogy minden fajt az optimális hőfokon kell tartani, hanem azt, hogy olyan fajokat tartsunk együtt, amelyek hőigénye még összeegyeztethető. Ha Cabomba caroliniat tartunk együtt Hygrophila difformissal akkor a Cabomba egy idő után senyvedni kezd, mert az ő hőoptimuma nagyon távol esik a Hygrophila difformis igényétől. Viszont a Vallisneria spiralis hőoptimuma, bár alacsonyabb a Cryptocoryna wendtii- nél de nem áll tőle olyan távol, hogy ne fejlődnének jól egy akváriumban.

A hőmérséklet nagyon fontos szabályozója a növények életének. Rosszul megválasztott hőfok eleve lehetetlenné teszi a növény hosszútávon sikeres akváriumi nevelését. Meg kell ismerni a növény egyes vegetációs szakaszainak hőigényét, és a számára még szóba jöhető határokat. 
Ha egy növény nem fejlődik, senyved az akváriumban az ugyan nem biztos, hogy a hőmérséklettől van,- hiszen még sok tényező okozhat gondot a növénynek- de ha ismerjük a hőigényét legalább egy tényezőre bizonyosságot szerezhetünk.