Akvárium vize

A természetes víz sok olyan oldott anyagot tartalmaz, amelyek befolyásolják jellemzőit, és következésképpen igen jelentős hatással vannak az ott élő halakra is.
 

Kalcium

A víz keménységét az oldott mész és egyéb ásványi sók mennyisége határozza meg.
A mészköves területekről származó csapvíz rendszerint nagyon kemény: amikor elpárolog, fehér mészlerakodás marad vissza.
A gránitköves területek vízkészlete igen lágy, azaz nagyon kevés oldott meszet tartalmaz, s ha tőzegrétegen szivárog át, színe aranyossárga.
Valamennyi vízfajtának megvan a maga szerepe az édesvízi akváriumokban, jellemzőik szükség esetén változtathatóak.
A vízlágyító berendezéseket figyelmesen használjuk, mert káros anyagokat is jutathatnak a vízbe.

A pH-értéket a víz savas vagy lúgos kémhatását jelöli. A semleges pH-értéket 7-tel jelöljük, az ennél kisebb pH-tértékű víz savas, a 7-nél nagyobb lúgos kémhatású. A csapvíz pH-értéke általában 6,5-7,5 között van, az ilyen vízben a legtöbb hal kitűnően érzi magát. Viszont egyes fajok az erősen savas vagy az enyhén lúgos vizet kedvelik, igénylik.

A pH mérését egyszerű és olcsó módszerrel végezhetjük el: speciális festékanyagot cseppentünk a vízmintába, s a megváltozó színárnyalatból megállapíthatjuk, hogy milyen pH-jú a vizünk. Vagy léteznek még úgynevezett lakmuszpapírok is amelyeket csak egyszerűen pár másodpercre belelógatunk a vízbe és színváltozással kimutatja vizünk kémhatását.

Ezután beállítjuk a pH-értéket: ha növelni akarjuk, nátrium-bikarbonát oldatot, ha csökkenteni kell, foszforsavat adagoljunk a vízbe.

Az édesvízi akvárium

Az akvárium zárt világában számos összetett folyamat játszódik le, amelyek nélkül egészséges akváriumi környezetet nem lehet fenntartani. A halaknak és a növényeknek sajátos környezeti igényeik vannak, amelyekre mindig legyünk tekintettel, amikor berendezzük a medencét.

A halak ürülékét, a megmaradt eleséget és az elpusztult növényi részeket a baktériumok bontják le. A halak vizelete ammóniát tartalmaz, ez rendkívül mérgező, a medence vizében bőségesen tenyésző baktériumok azonban rövid idő alatt kevésbé ártalmas nitritekre, majd pedig nitrátokra bontják le, s ezeket a növények tápanyagként hasznosítják. Az egyéb hulladékok is ugyanilyen formában bomlanak le. A növények fontos “ütköző”, védő szerepet töltenek be, mert megakadályozzák az ásványi anyagok veszélyes felhalmozódását. Az “öreg” vagy érett víz azonban több ilyen anyagot tartalmaz, mint a “friss” víz, ezért alkalmanként tanácsos az akváriumvíz egy részét – mondjuk 20-50 %-át hetente – lecserélni. A szerves anyagok felhalmozódása miatt a teljesen beérett akváriumvíz sárgás árnyalatúvá válik. Viszont vannak olyan halfajok amelyek pont ezt a vízet kedvelik.

Az édesvízi akvárium szűrése

A halak ürüléke, az el nem fogyasztott eleség, az elhalt növényi részek és az élő, valamint elpusztult mikroorganizmusok vastag, üledék formájában a fenékre süllyednek, és a medence sarkaiban, növények mögött halmozódnak fel. Ebben az üledékben egyre több baktérium szaporodik el, de a harcsák és s csíkok eleség után turkálva folyton felkavarják. Ez nemcsak csúnya látvány, hanem veszélyforrás is, ha túl nagy mennyiség halmozódik fel belőle. A baktériumok különben is az üledék elbontásakor rengeteg oxigént vonnak el a környezetükből.
 

Sarokszűrő

Az üledéket könnyen eltávolíthatjuk, és az akvárium vizét kristálytisztán tarthatjuk szűrőberendezések segíségével, amelyet  bizonyos típusoknál a szellőztetőkészülékek által szállított levegő működtet egy igen egyszerű elv alapján: a felszín felé emelkedő légbuborékok függőlegesen, fölfelé mozgó vízáramlást hoznak létre. Ha a buborékokat egy üvegcsőbe vezetjük, a vizet a felszín fölé emelik. A légbuborékos szűrőberendezés a lebegő szennyeződést és a darabos üledéket távolítja el azáltal, hogy a vizet egy filtráló rétegen keresztül szívja át.

A legolcsóbb és legegyszerűbb változata a sarokszűrő: egy kis műanyag doboz, amelyet a talajra helyezünk, és a tetején áramlanak ki a légbuborékok. A lyukacsos aljú dobozt finom szálú textilműanyag (terilén) szűrőanyag tölti ki. A felszálló légbuborékok a lyukakon át vizet szívnak a doboz belsejébe, ahol a szűrőanyag felfogja a lebegő szennyeződéseket. A folyamatosan működő sarokszűrőt havonta egyszer emeljük ki, és cseréljük ki, vagy tisztítsuk ki alaposan a szűrőbetétet.

A többi légbuborékos filtrálóhoz hasonlóan ennek is azaz előnye, hogy javítja a víz szellőztetését és körforgását. Hátránya, hogy a viszonylag nagy doboz látványa zavaró, ezért próbáljuk meg növények vagy kövek mögé rejteni.
 

Külső szűrő

Ezt a problémát könnyen kiküszöbölhetjük, egy drágább megoldással ha külső szűrőt alkalmazunk. Ezt a medence oldalára vagy hátsó üvegére erősítjük. A légbuborékokat átlátszó műanyag csövön szívják fel a vízzel a fenékre rakodott üledéket, és egy szűrőanyaggal töltött műanyag vagy üveg dobozba emelik át. A megtisztított víz a közlekedőedények törvénye szerint egy rövid, meghajlított csövön át folyik vissza a medencébe. A külső szűrő előnye, hogy tisztításával a halakat alig zavarjuk, viszont mivel a szűrőtartály mérete meglehetősen nagy, így tisztítani is ritkábban kell.

A szűrő tartályába helyezhetünk más anyagokat is, például tőzeget, amikor savas vizet kedvelő halakat tenyésztünk. Az “öreg” vízből aktív szén szűrőréteggel távolíthatjuk el a káros anyagokat. Ezek azonban kivételes esetek: a külső szűrők általában igen kevés karbantartással hosszú évekig működnek.

A biológiai vagy talajszűrő talán a legfontosabb a szűrőfajták között. Az akvárium fenéküvegével megegyező méretű, sűrűn átlyuggatott műanyag lapból áll, amely apró lábakon, körülbelül 1 cm-rel a fenéküveg fölött helyezkedik el. Régebben lyukacsos, egymáshoz csatlakozó csövekből készült rácsokat is használtak.

A légbuborékokat vezető cső a műanyag lap hátsó sarkára van erősítve. A lapra terítsünk 7-8 cm vastagságban kavicsos homokot. A felszálló légbuborékok szívóhatására a víz átszűrődik a talajon és a szűrőlap nyílásain, végigáramlik a csövön, és megtisztulva kerül újra a medencébe. Az üledék a szűrőrétegként viselkedő talajba szívódik. E rendszer legfőbb erénye az egyszerűség, s hogy hosszú ideig tökéletesen működik.
 

Talajszűrő

A talajban összegyűlő üledéket baktériumok bontják le és teszik ártalmatlanná. Vastag talajrétegben a bakteriális bomló folyamat általában a levegő, azaz az oxigén jelenléte nélkül zajlik le. A talaj elfeketedik, és kellemetlen, bűzös gázokat bocsát ki, amelyek megmérgezhetik a halakat. A biológiai szűrőn azonban mindig víz áramlik át, így a bomlási folyamat oxigén jelenlétében játszódik le és másfajta, teljesen ártalmatlan baktériumok szaporodnak el. Nemcsak az üledéket bontják le, hanem fontos szerepet játszanak a hulladék-ammónia-nitrit-nitrát folyamat fenntartásában is, mert a vastag talajrétegben óriási számú baktérium tenyészik, amelyekkel sokkal aktívabban, hatékonyabban munkálkodhatnak, ha a talajrétegben folyamatosan víz áramlik át.

A talajszűrőnek hátrányai is vannak. Az üledék nagyobb szemcséi nem szívódnak be a kavicsoshomokba, hanem a felszínen maradnak, és felhőként kavarodnak fel, amikor a halak a fenéken turkálnak. Ha a levegőzetőberendezés leáll és a vízmozgás megszűnik a baktériumok hamar elpusztulnak, a talajban oxigén hiány lép fel és bűzös gázok termelődnek.

Ezért a megfelelő, megbízható levegőztetőberendezés az akvarisztika elengedhetetlen kelléke. A bilógiai szűrővel együtt hasznos lehet egy kiegészítő belső vagy külső szűrő alkalmazása, mert így eltávolíthatjuk a durvább szennyeződéseket is. Időnként ajánlatos a talajt kicsit megmozgatni, ezáltal a lerakodott üledék kiszabadul a kavicsok közül és a kiegészítő filtráló kiszűri a vízből.