A mollik

A színes akváriumi halak között is az egyik legszínesebb társaság a molliké! A manapság akváriumban tartott millik több faj keverékei. Az ős faj a Poecilia latipinna és néhány más hasonló faj az USA dél-keleti meleg vidékein és Mexikóban őshonos. Lassan 100 éve lesz, hogy az akvaristák elkezdték szaporítani, ami sok más akváriumi hallal ellentétben nem volt nehéz, mert igénytelen elevenszülő hal. Ez idő alatt sokféle színű és úszóformájú változatát létrehozták: a feketét, amit mindenki angol nevén black mollinak ismer, a sárgát, a gyöngyház fényű fehéret és még sok tarka változatot vagy éppen a megrövidült testformájű ballon moolit, vagy lírafarkú mollit. Mollit szaporítani bárki tud, helyesebb azt mondani, szaporodik az magától is. Gyakran megesik, hogy az egyik nap megvásárolt szép gyöngyházfényű vagy sárga vagy feket molli másnapra szül jónéhány ivadékot, amiket, ha kicsit odafigyelünk, például külön akváriumba tesszük őket, könnyedén felnevelhetünk.

Az ilyen sikereken felbuzdulva több magyar akvarista és tenyésztő próbálta a szép, többnyire Kelet-Ázsiából érkező változatokat szaporítani. Egyszerű számításnak tűnt: ha csak 10 utódot hoz egy ázsiai import molli (és melyik elevenszülő hoz csak 10 utódot?), 9 az már tiszta nyereség, de ha levonjuk az etetést, esetleges pusztulást és egyéb költségetek, 4-5 még pesszimista számításokkal is tiszta haszon. Csakhogy a számítások nem jöttek be. Az utódok soha nem lettek olyan szépek, mint a szülők és idővel a szaporodó kedvük is lényegesen lecsökkent. Sokan hitték, hogy atitok nyitja a molli nem is olyan hétköznapi igényében van. A hazájában a tűző napon felmelegedő, sekély, jóval 30 °C feletti vizekben él, ahol nem csak sok rovarlárvához jut könnyedén hozzá, hanem naphosszat csipegetheti az algás, lepedékes köveket, ami egy igen fontos része a diétájának. Ezen a felismerésen felbuzdulva sok tenyésztő nyári medencéket ásott kertjében, gondolván legalább a nyári pár hónapban ugyan olyan feltételeket biztosít nekik, mint amilyeneket Szingapúrban kapnak.

De a mollival nem lehetett egyezkedni. A nyári medencében nevelődött anyák talán valamivel szebbek voltam, mint az akváriumban tartott társaik, de elég volt egy nyári lehülés és a mollik máris a sarkvidéken érezték magukat, ennek minden gyászos következményével. A molli tenyésztés monopóliuma tehát megmaradt a trópusi országoknak, ahonnan mind a mai napig kapjuk a szebbnél szebb, jól fejlett molli változatokat. Nekük akvaristáknak pedig nem maradt más hátra, mint megadni ennek a tarka, vidám társaságnak azt, amit szeretnek: meleg vizet 24-25 °C felett, sok fényt és minél több olyan tápot, amiben növényi komponens is van.