Betegségek
BETEGSÉGEK
Sokféle kórokozó képes akváriumi halainkat megfertőzni, de a betegségek leggyakoribb oka a rossz vízminőség. A nem megfelelően karbantartott, alulszűrt vagy túltelepített akváriumokban felhalmozódnak a bomlástermékek. Ez legyengíti a halakat, fogékonnyá teszi őket a fertőző betegségekre, és önmagában is súlyos tüneteket okozhat. Sok hírhedt kórokozó van jelen a teljesen egészséges akváriumokban is, és addig nem jelentenek semmiféle problémát, amíg a halak immunrendszere le nem gyengül. A stressz már önmagában elég lehet ehhez. A stressz itt nem csak a halak fizikai zavarását jelenti, hanem ide tartozik a nem megfelelő vízminőség és vízértékek is.
Halpenész
A halpenésznek nevezett tüneteket több különböző kórokozótípus is okozhatja, szerencsére a gyógymódjuk hasonló. Leggyakoribb képviselőjük, a Saprolegnia közönséges lakója az akváriumoknak, főleg az olyanokban, ahol nagy mennyiségű elhalt szerves anyag halmozódott fel. ASaprolegnia spórái a levegőben terjednek, és a sérült vagy beteg halakat és kétéltűeket betegíti,és az ikrák pusztulását is okozhatja. Főleg a hidegtől legyengült halakat támadja. Másodlagosan könnyen megtelepszik sérüléseken, vagy más betegségek, például darakór vagy úszórothadás után. A kórokozó emésztő enzimeket bocsát ki a környezetébe, ami tönkreteszi a szöveteket és a sejteket, így könnyen hozzáfér a tápanyagokhoz. A Saprolegnia a moszatgombák közé tartozik, amik életmódjukban és felépítésükben a gombákhoz hasonlítanak, valódi rokonság viszont egyes algacsoportokhoz fűzi őket(barnamoszatok és kovamoszatok). A kórokozó tehát nem valódi gomba, de a rendszertani hagyományok miatt annak nevezik.
Tünetek: Fehér bolyhok a hal testén, amik idővel elszíneződhetnek a törmeléktől vagy az algáktól. Ikrák esetében először a megtermékenyítetlen, halott ikrák kezdenek penészedni, amikről már könnyen átterjed az életképes, fejlődő embriókra is.
Kezelés: Tartós fürdő a következő szerek közül valamelyikkel: neptun parakill (malachitzöld és metilénkék) ; JBL Fungol (malachitzöld és gencián ibolya) vagy sera bactopur (xantacridin). Helyi kezelésként 3%-os hidrogén-peroxid oldat vagy terbinafin hidriklorid(lamisil lábspray). Óvatosan emeljük ki a halat a vízből, juttassuk a szert a fertőzött területre, majd 30 másodperc múlva engedjük vissza a halat a vízbe. Naponta ismételjük.
Az Achyla egy másik moszatgomba hasonló tünetekkel. Az Allomyces egy azonos tüneteket okozó (valódi)gomba, és terjedése is hasonló. A malachitzöld hatásos mindkettő ellen. A szájpenészt is könnyű a halpenésszel összetéveszteni, azt viszont Flavobacterium columnare baktériumok okozzák, és teljesen eltérő kezelést igényel.
Hasvízkór
Kezdő akvaristák körében az egyik leggyakoribb probléma. Szinte kivétel nélkül rossz vízminőségű akváriumokban jelentkezik, ez az egyik kiváltó ok. A hasvízkór egy tüneteggyüttes, amit több különböző kórokozó is előidézhet, ezért nehezen kezelhető, és minden esetben nagyon súlyos betegség.
Tünetek: A pikkelyek felborzolódnak, a hastájék feldagad, a hal étvágytalan és letargikus. Egyes esetekben a szem kidülled, és a testen fekélyek jelennek meg, főleg az úszók tövén és a végbéltájékon.
A hasvízkór lehet erősen fertőző, más változatai csak egy-egy egyedet érintenek. A leggyakoribb esetben a betegséget aPseudomonas(Aeromonas) punctata baktérium okozza. Ez a baktérium a legtöbb természetes vízben és akváriumban is jelen van, problémák nélkül. Ha a halak szervezete bármilyen okból legyengül, akkor a baktérium kórokozóvá válik. Az elszaporodó baktériumok károsítják az érfalakat, amik így átengedik a vérsavót a szövetekbe. A vesékre és a húgyutakra áttejedő gyulladás képtelenné teszi a halak a vizeletkiválasztásra. Az ozmózis jelensége miatt folyamatosan áramlik a hal testébe a víz a kültakarón keresztül. Sérült vesékkel ezt nem képes szabályozni a hal.
Hasonló tüneteket okoz a vesék, a szív és a máj elégtelen működése is. Ezek is létrejöhetnek fertőzés következtében, de akár mérgezéstől is, például egy korábbi gyógyszer túladagolásától.
Kezelése: Először is próbáljuk eldönteni, járványos-e a betegség. Egy-egy öreg, legyengült vagy stresszes hal megbetegedhet úgy is, hogy nem kell járványveszélytől tartani. Ha rosszak a körülmények az akváriumban, akkor hosszabb, pár hetes időközönként is előjöhet egy-egy halon anélkül, hogy a többi halat érintené. Ebben az esetben karanténozzuk a beteg halat, és ellenőrizzük a vízminőséget, iktassuk ki a stresszforrásokat az akváriumban. A karantén medencét gyógyszerezzük, az akváriumban igyekezzünk minél tökéletesebb vízminőséget elérni.
Néha viszont a baktériumok gyorsan terjednek egyik halról a másikra, és ilyenkor fontos, hogy minél hamarabb kezeljük az egész akváriumot, erős antibiotikumokkal. A kezelés tönkreteszi a biológiai szűrésünket, így ha eleve gond volt a vízminőséggel, akkor elég nehéz helyzetben leszünk a gyógyszerezés alatt.
Sajnos a hasvízkór gyógyítása ritkán sikeres, ha a tünetek már teljesen kifejlődtek, akkor nem sok esélye van a betegnek. A legjobb amit tehetünk, az az eutanázia. Ha a pikkelyek borzolódása még nem jelentkezett, akkor érdemes lehet belekezdeni, de sok jóra ne számítsunk. Ha a beteg hal elfogad táplálékot, kapjon antibiotikumos gyógytápot. Adagoljunk Epson sót (magnézium-szulfát) a vízbe, 40 literhez két és fél teáskanálnyit. Ez megnöveli a víz ozmotikus koncentrációját, így lassítja a folyadék beáramlását a hal testébe. A konyhasó viszont kifejezetten káros ilyen esetben. Különböző antibakteriális szerekkel próbálkozhatunk a fertőzés ellen.
Gyógyszerek: Nifurpirinol hatóanyag - Sera bactopur direct, Neptun bakto-kill, Panzi-pet aquafuran, JBL furanol
Darakór
Igen gyakori halbetegség, általában új halakkal kerül be, de a vízminőség leromlásakor is előjöhet, vagy más, a halak számára nagy stresszt jelentő hatás is kiválthatja. Az Ichthyophthirius multifiliis nevű csillós egysejtű okozza. A kórokozó időnként jelen van teljesen egészséges akváriumokban is, ilyenkor a halak immunrendszere sikeresen megbirkózik vele. Ha a gyógykezelést a legelső tünetek észlelésekor megkezdjük, akkor elkerülhető az elhullás, de ha elhanyagoljuk, komoly veszteségeket okozhat. A betegség sok esetben összefügg a rossz vízminőséggel, ilyenkor a halak eleve legyengültek és nehezebben birkóznak meg vele. A fertőzés kezdetekor a halak vakaróznak, azaz erősen megiramodnak, majd lendületből hozzádörzsölik magukat valamilyen tereptárgyhoz vagy növényhez. Erős kopoltyúmozgás is megfigyelhető. A betegség előrehaladtával apró fehér pöttyök jelennek meg a halak testén és úszóin. Idővel a pöttyök szaporodnak, és másodlagos fertőzések is megjelenhetnek, mint például az úszórothadás.
A kórokozó több fejlődési stádiumon megy keresztül. A fiatal parazita a vízben úszik, majd megtapad a halak testén, és a bőrükbe fúródik. Itt a halak vérével és szöveteivel táplálkozik, amíg el nem éri a teljes érettségét. A hal megpróbál védekezni a fertőzés ellen, és fehér tokot képez a parazita köré, ezek a szabad szemmel látható pöttyök. A tok belsejében a parazita ellenáll a gyógyszereknek, ezért szükséges a viszonylag hosszú gyógykezelés. Amikor a parazita kifejlődött, elhagyja a hal testét, a talajra sülyed, ahol osztódni kezd. A hal testén egy apró seb marad, ami kaput nyit a másodlagos fertőzéseknek. A parazita a talajon egy zselés tokot képez, aminek a védelmében intenzív osztódás játszódik le. Ennek eredményeként rengeteg új kis egysejtű kerül ki a vízbe, amik újra gazdaállatot keresnek. Ez akár több száz utód is lehet, egyetlen kifejlett egyedtől. Erre utal a "multifilis" a latin nevében, amit "sokfiasnak" lehet fordítani. Az osztódás 26-29 fokon a leggyorsabb, ebben az esetben 8 órát vesz igénybe. Az úszó forma nem él sokáig, legfeljebb 3 napot, hacsak nem talál egy halat, aminek a bőrére tapadhat.
Kezelése: Tegyünk meg minden a tiszta, bomlástermékektől mentes vízért. Ne etessünk az első pár napban, és később is csak minimális mennyiségben. Emeljük meg pár fokkal a hőmérsékletet, így a kórokozó fejlődése felgyorsul, hamarabb elér a gyógyszerre fogékony állapotába. Régi, magában nem elég hatékony megoldás a só adagolása, 1 teáskanál 10 literenként. Ha a halak csak vakaróznak, elég ha sóval próbálkozunk, ez még lehet ártalmatlan tünet is, ami nem fejlődik darakórrá. Amint egyetlen fehér foltot is észlelünk, azonnal el kell kezdeni a gyógyszerezést. A metilénkék és malachitzöld keveréke hatásos, ezek könnyen beszerezhető szerek. A teljes kezelés legalább 10 napig tartson, az újrafertőződés elkerülése érdekében. Az összes halat kezelni kell, nem csak a tüneteket mutatókat.
Egyes pontyfélék, például az aranyhal fején ívási időben nászkiütések fejlődnek, amik összetéveszthetőek a darakórral.
Megfázás/Túlmelegedés
Az akváriumi halak hőmérsékletigénye eltérő. A mérsékelt égövről származó halak számára nem probléma a szobahőmérséklet sem, a legtöbb trópusi faj 24-25 C-on érzi jól magát, néhány faj pedig 28-29C fokos hőmérsékletet igényel. A halak hidegvérű állatok, a testük azonos hőmérsékletű a vízével, ezért nagyon fontos számukra a megfelelően meleg víz. Pár fokos eltérést elviselnek, de ha hosszabb ideig vannak kitéve túl alacsony hőmérsékletnek, az betegséget okot. A hideg víz legyengíti a halakat és fogékonnyá teszi őket a fertőzésekkel szemben.
Tünetek: Inaktivitás, étvágytalanság, szabálytalan kopoltyúmozgás. A színek kifakulnak, az uszonyok összehúzódnak. A hal a fűtőszál vagy a lámpa közelében tartózkodik.A fiatal halak visszamaradnak a fejlődésben, az idősebbek szaporodásképtelenek vagy életképtelenek az utódaik.
Kezelés: Emeljük meg a hőmérsékletet. Amíg a halak mutatják a tüneteket, tartsuk a víz hőmérsékletét az ideális fölött pár fokkal.
Az akvárium a nyári kánikula alatt könnyen túlmelegszik. A fűtőszál meghibásodása vagy a termosztát rossz beállítása is okozhat ilyen problémát. Az akváriumban mindig legyen egy hőmérő, amit rendszeresen ellenőrzünk. Ha a hőmérséklet 2-3 fokkal túllépte az ideális értéket, kezelni kell a helyzetet.
Tünetek: A meleg víz oxigéntartalma alacsonyabb, így a halak oxigénhiánytól szenvednek. A felszínen pipálnak, a kopoltyúfedők szétállnak, apatikusak, fakók. Esetenként kivörösödik az úszók töve. Ha a hőmérséklet hirtelen melegszik, például túl meleg cserevíz esetén, akkor a halak pánikba esnek, megpróbálnak kiugrani, sokkos tüneteke mutatnak.
Kezelés: Kapcsoljuk le a világítást. Ha az akvárium zárt, vegyük le a tetejét. Ezek pár fokkal képesek csökkenteni a hőmérsékletet. Ha ez nem elég, fél literes műanyagpalackot fagyasszunk le, majd tegyük be az akváriumba. Egyszerre csak pár fokkal szabad lecsökkenteni a hőmérsékletet. Ha túl gyorsan hűl a víz, vegyük ki a palackot. A hosszú távú megoldás egy ventillátor beszerelése, ha magunknak barkácsoljuk, olcsón megúszható.
Camallanus féreg
Egy veszélyes fonálféregfajta, ami sokáig képes lappangani és sok féregirtóval szemben ellenálló. A bélfalhoz tapad és a hal vérét szívja. A halakat legyengíti és az általa okozott sebek másodlagos fertőzéseknek nyitnak utat. Előfordul, hogy a hal a sebekbe pusztul bele.
Tünetek: Az ivarérett nőstények időnként kilógnak a hal végbélnyílásán, ez a legbiztosabb jele a jelenlétüknek. Az átlátszó féreget vörösre festi az elfogyasztott vér. Előfordulhat nyálkás széklet és vérző végbélnyílás, vörös elszíneződés a hal altestén.
Kezelés: Ne próbáljuk meg kihúzni a férget, mélyen a hal testében van. Az egész akváriumot gyógyszerezni kell. Gyógyszerek: Praziquantel- Sera tremazol, JBL gyrodol, fenbendazol - SH fenbendazol, benzimidazol- JBL nedol
